Tegnap nekiálltam megtisztítani a vázat és a kordé vázkeretét hogy lássam az esetleges sérüléseket. Egy kissebb lapát ráégett földet vakartam le rola. Elkoptattam két drótfazék kefét. Ledjobban a pisztolyal felhordott tömény wc tisztítóra reagált a guánó ami rajta gyült harminc éve. De szerintem két óra elteltével elég tiszteségesen nézett ki. Kiderült már amit gyanítottam is hogy a jobb lábtartó furata kiszakadt a vázból (a ráálogatás miatt, biztos olyan macsós volt úgy felszálni a gépre mint doni kozák) és a szakszerűtlen javítgatás eredményeként nem is lessz olyan könnyű megcsinálni. A villatengely belevan gyógyulva a villába és valami papír anagból van mert szinte képtelenség ütni. Egy anzac vágű bronzal ütöttem de elkezdett széthajolni úgy is hogy rajta volt az anya ami késöbb el tört. Egyébként vannak érthetetlen megoldások rajta, vajon miért kell a alvázszám táblát acél szegecsel felszegeli, ha a tengelyt ilyen gyenge anyagból csinálták? De mind ezek mellett ez egy remek motor szerintem jó konstrukció és szerettel bánnak vele még száz évig motor lehet. Na rajtam nem múlik. Megyek Galgamácsára. Sutty.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.